• Fűtés és melegvíz szolgáltatás
• Díjelemek és hődíj elszámolás
• Fogyasztók adatainak változása
• Gyakran ismételt kérdések
• Fűtési rendszerek szekunder oldali korszerűsítése
• Távfűtési költségmegoszlás
• Gázmotoros hőtermelés

 

Fűtés- és melegvíz-szolgáltatás

 

Fűtési célú hőszolgáltatás
A Móri Fűtőműben a kapcsolt villamos-energiatermelés során, valamint a kazánokban előállított fűtési és használati melegvíz hőenergiát az elosztórendszeren keresztül juttatjuk a hőközpontokba és adjuk át fogyasztóinknak.
A fűtési célú hőenergia mennyiségét a hőközpontokban mérjük. A fűtésintenzitást, időjárást követő szabályozással biztosítjuk. Az adatgyűjtésből és tárolásból visszakereshetők a korábbi időszakok szolgáltatási jellemzői.
A kívánt helyiséghőmérséklet megrendelésére, módosítására az egy szabályozhatósági és mérési egységhez tartozó fogyasztói közösség fűtési megbízottja jogosult.
A fogyasztói rendszeren bekövetkezett hibát ügyeletünkön lehet bejelenteni. A hibát kivizsgáljuk, a tevékenységi körünkbe tartozó hibákat díjmentesen kijavítjuk, az ezen kívüli hibák kijavítására javaslatot adunk, azokat megrendelés esetén javítjuk ki.

Fűtés beindítása és leállítása
Szeptember 15. és május 15. között –fűtési időszakban- van lehetőség a fűtés beindításának és leállításának írásban történő megrendelésére. Megrendelést a fogyasztói közösség fűtési megbízottja tehet a hozzá eljuttatott megrendelő nyomtatványon.

Melegvíz célú hőszolgáltatás
Társaságunk a használati melegvizet a tőle vásárló fogyasztói részére a városi ivóvíz hálózatból a fűtőműben lévő hőcserélőn állítja elő. A használati melegvíz előírt hőfoka hibátlan szolgáltatói és fogyasztói rendszer esetén a kifolyónál mérve legalább 45 °C. Az előírt kifolyási nyomást ill. a vízszabványban előírt minőségi jellemzőket is a vízszolgáltató biztosítja. Hibás a fogyasztói rendszer, ha nincs kiépítve a legtávolabbi csapolóig cirkulációs vezeték, vagy a cirkuláció a fogyasztói rendszer üzemképtelensége miatt nem működik.

Vissza a lap elejére ->

 

Díjelemek és hődíjelszámolás

 

A fogyasztó és a szolgáltató díjfizetéssel összefüggő jogait és kötelezettségeit a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. Törvény (Tszt.), valamint Mór Város Önkormányzatának 29/2008.(X.15.) sz. a távhőszolgáltatási díjak megállapításáról és alkalmazásáról szóló, valamint a 25/1999.(XI.30.). a távhőszolgáltatásról szóló rendeletei és  a Móri Hőtermelő és Szolgáltató Kft. Távfűtési Üzletág Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzata határozzák meg.

Az alkalmazott díjszabás kéttarifás, mely alapdíjat és hődíjat tartalmaz.

A számlákon a következő tételek szerepel(het)nek:

• Alapdíj
• Fűtési hődíj
• Melegvíz hődíj
• ÁFA
• Önkormányzati segély előleg
• Előleg
• ÁFA előleg
• Hődíj elszámolás

Alapdíj
Éves díj, amely 12 havi egyenlő részletben fizetendő (háztartási célú, jellegű fűtésnél és használati melegvíznél: Ft/lm3, az egyedi fogyasztóknál Ft/lm3, vagy Ft/MW). Az alapdíj nyújt fedezetet a szolgáltatás fix költségeire, amelyek alapvetően függetlenek a fogyasztó tényleges hőfogyasztásától.
Ide tartoznak: a villamos energia és a földgáz energia után fizetett teljesítménydíjak, a tevékenységgel kapcsolatos bérleti díjak, a fűtőmű és a távhőszolgáltató rendszer üzemben tartásának és működtetésének, karbantartásának költségei, valamint a tevékenységre jutó vállalatirányítási és adminisztrációs költségek, üzemeltetési és fenntartási költségek, valamint az előzőek legfeljebb 7 %-ig érvényesíthető nyereségtartalomból áll.

Hődíj
Elfogyasztott hőmennyiség után fizetendő díj (fűtésnél Ft/GJ, melegvíznél Ft/m3 egységáron). A hődíj a fogyasztó hőfogyasztásával arányosan felmerülő tüzelőanyag költségeket és a hőszállítási veszteségeket a hődíj fedezi. A hődíj elemei: a távhő előállításához felhasznált földgáz, környezetterhelési díj, a hálózati veszteség, a szükségszerűen elfolyt víz, a felhasznált villamos energia és egyéb technológiai anyagok valamint az előzőek legfeljebb 3 %-ig érvényesíthető nyereségtartalom.

Előleg hődíj
Fűtésszolgáltatás esetén, a tervezett hőfelhasználásnak megfelelő, a fűtési idényben havonta számlázott hődíj.

Elszámolási időszak
Az adott épület hőközponti hőmennyiségmérőjén mért, az elszámolási időszak alatt: tárgyév január 1. és tárgyév december 31. közötti időszakban ténylegesen felhasznált fűtési hő mennyisége és annak költsége.

Elszámolás 
A lakossági fogyasztó a fűtési időszakban hődíj előleg formájában a fűtési idényben a tervezett fogyasztásnak megfelelő összegben részfizetést teljesít a lakás (helyiség) fűtött légtérfogata alapján. A szolgáltató a mért fogyasztás szerinti hődíjat a fogyasztói közösséggel kötött megállapodás alapján szétosztja. Megállapodás hiányában a hődíjat fűtött légköbméter arányában kell megosztani. A MÓRHŐ Kft. a fogyasztóval évente egyszer, a december 31-i mérőállás alapján a következő  év március hónapban elszámol. A különbözet –az összeg nagyságától függően- a tárgyhavi számlabenyújtás során beszedi, illetve a fogyasztó számláján jóváírja oly módon, hogy azt 30 napon belül megkezdi és 90 napon belül befejezi.
Az egy mérőkörhöz tartozó fogyasztókat a fűtési megbízottaknak és a lépcsőházak képviselőinek írásban megküldött részletes kimutatás alapján tájékoztatja a MÓRHŐ Kft.  az elszámolásról.

Fizetési határidő 
A számlát a rajta feltüntetett fizetési határidőig kell kiegyenlíteni.
Lakossági fogyasztói késedelmes fizetése esetén a Ptk.-ban meghatározott kamat alapján késedelmi kamatot és jogi úton történő behajtás esetén járulékos költségeket kell fizetni!
Egyedi fogyasztók a közüzemi szerződésben meghatározott mértékű késedelmi kamatot kell fizetni.

Vissza a lap elejére ->

 

Fogyasztók adatainak változása

A díjfizetési kötelezettséget érintő változást: név, cím, díjfizető változás, lakás eladás, költözés, értesítési címváltozás, fizetési mód változás, stb., a szolgáltató felé, 8 napon belül, írásban kell bejelenteni. A változások bejelentésére a Mór Dózsa Gy. u. 22/A szám alatti ügyfélszolgálati iroda nyújt lehetőséget.
A bejelentési kötelezettség a régi és az új tulajdonost egyetemlegesen terheli. Amíg a változás bejelentés nem történik meg, addig a díjfizetési kötelezettség a korábbi tulajdonost terheli.

Vissza a lap elejére ->

 

Gyakran ismételt kérdések

Mik a teendők radiátorcsere esetén?
Tájékoztatjuk Önöket, hogy milyen lehetőségük van a radiátorcserére, kihez forduljanak ezzel kapcsolatban. Továbbá arról, hogy nem közömbös, hogy milyen anyagú – acéllemez, alumínium – fűtőtestet vásárolnak radiátorcsere céljára és a beépítendő radiátor hőleadása nem haladhatja meg a jelenlegi radiátorét.
A fűtőtest cserét be kell jelenteni a közös képviselőnek, a hatályos önkormányzati rendelet szerint engedélyt kell kérni a távhőszolgáltatótól a cseréhez. Egyes fogyasztóink úgy vélik, hogy kinek mi köze az ő lakásához, senki ne mondja meg neki, hogy milyen anyagú és nagyságú radiátort tegyen fel a lakásába. A lakástulajdonos a közös képviselő felé tartozik a bejelentési, a távhőszolgáltató felé engedélyezési kötelezettséggel (önkormányzati rendelet). A radiátorcsere költségmegosztóval felszerelt radiátor esetén a költségfelosztást is érinti, ezért a változást a kiértékelést készítő vállalkozásnak is át kell vezetni. Bár a fűtőtest (nem minden esetben) a fogyasztó tulajdona, ugyanakkor része egy osztatlan tulajdonnak (a fűtési rendszernek) és az abba való beavatkozás, ha nem szakszerű, más fogyasztónak (esetleg az épület más részén) fűtési hibát, szélsőséges esetben fűtési elégtelenséget okozhat.
Néhány mondat a fűtőtestek anyagáról:
Ha az épület alumínium, pl. radal radiátorokkal van felszerelve, abban az esetben nem jó, ha a fogyasztó lakásában acél anyagú, pl. DUNAFERR-LUX radiátor kerül felszerelésre, mert a különböző anyagú radiátorok között a víz közvetítésével elektrolízis, belső korrózió jön létre és általában a többféle anyagú radiátor „megeszi” a másik típust. Volt rá eset, hogy ez 3 éven belül bekövetkezett, azaz kilyukadt a DUNAFERR-LUX radiátor. Ennek a folyamatnak a fordítottja is megtörténhet. Az elektrolízis folyamán a rendszerben „iszap” keletkezik és az különböző helyeken lerakódhat a fűtési rendszerben.

Ha korszerű termosztatikus radiátorszelepeket építünk be, akkor emelkedik-e a lakásban a hőmérséklet?
A jó termosztatikus szelep olyan korszerű eszköz, ami megbízhatóan, tartósan, csöpögés mentesen, könnyen kezelhetően látja el a szelep funkcióit (nyit, zár) ezenkívül a beállított hőmérsékletet önműködően szabályozza és tartja. Természetesen a termosztatikus radiátorszelep nem alkalmas arra, hogy a helyiség hőmérsékletén emeljen. Arra alkalmas, hogy a korábban meglévő beszabályozatlanságból adódó túlfűtéseket kiküszöbölje, egyenletessé tegye az épület fűtését. A termosztatikus szelepeken található skálához általában tartozik egy helyiséghőmérséklet, de ez csak akkor biztosítható, ha ennek az egyéb feltételei adottak (megfelelő fűtőtest felület, megfelelő víztömegáram, megfelelő fűtővíz hőmérséklet, megfelelő állapotú határoló szerkezetek). A termosztatikus radiátorszelep beépítése önmagában nem emeli meg a lakásban a levegő hőmérsékletet, nem is ez a funkciója, hanem a szabályozás és az átmeneti időszakokban jelentkező túlfűtés (október, március vége április) elkerülése, az ablaknyitással történő szabályozás helyettesítése ill. a lakás használati szüneteiben a mérsékelt fűtés igénybevételi lehetőségének megteremtése.

Hogyan történik a költségmegosztás?
Az épület hőköltségeinek szétosztásában a fogyasztóknak kell megállapodniuk. A költségmegosztás történhet lakásméret szerint, (jelenleg a legtöbb épületben így történik) vagy a fűtőtestekre szerelhető költségmegosztó készülékek segítségével. A lakásméret szerinti elosztásnál az azonos méretű lakásokat abban az esetben is azonos költség terheli, ha hőfogyasztásuk lényegesen különbözik. Ez nem ösztönöz megfelelően a hőenergiával történő takarékosságra. Ezzel szemben a költségmegosztók alkalmazása lehetővé teszi a lakások fogyasztásához igazodó díjfizetést, s ezzel a takarékoskodást is.

A fűtőtestek áthelyezését miért kell előzetesen bejelenteni a távhőszolgáltatónál?
Az épületekben található fogyasztói berendezések – így pl. a fűtőtestek, csövek – a lakóközösség osztatlan közös tulajdonában vannak. Az ellátás zavartalan működése érdekében jogszabályok írják elő, hogy mely beavatkozások esetén szükséges a szolgáltató előzetes értesítése, illetve jóváhagyása. Ezért a fogyasztói berendezések felújítására, átalakítására, áthelyezésére tervet kell készíttetni, a MÓRHŐ Kft.-vel a tervező egyeztet, a terveket szakszerűségi vizsgálatra a MÓRHŐ Kft.-hez kell benyújtani. A kivitelezés csak a MÓRHŐ Kft. által jóváhagyott tervekkel kezdhető meg. A lakásban végrehajthatott beavatkozások kihatással lehetnek a szomszédos lakások, sőt még a szomszédos lépcsőházak fűtésére is. A biztonsági – és rendszertechnikai ellenőrzést a szolgáltatónak minden esetben el kell végeznie. Talán kis jelentőségűnek tűnik egy radiátor cseréje, de például a fűtőtest anyagának helytelen megválasztása káros hatással lehet az épület fűtési rendszerére. Az épület (hőközpont) ürítésének, majd feltöltésének időpontját is előzetesen kell egyeztetni. A fűtési rendszer élettartama szempontjából nem lényegtelen, hogy a fűtési rendszer meddig marad víz nélkül. A távhőszolgáltató közreműködéséért természetesen számla ellenében fizetni szükséges.

Hol mérik a lakóépület hőfogyasztását, ki ellenőrizheti?
A távhő törvény értelmében az épület hőfelhasználását a hőközpontban kell mérni. Mór viszonylatában az elszámolás alapjául szolgáló hőmennyiségmérők az épületek hőközpontjaiban találhatók. A mérő ellenőrzésére a fogyasztói közösség képviselője jogosult a szolgáltatóval előzetesen egyeztetett időpontban. A mérő által mért adatok kifogásolása esetén a lakóközösség képviselője írásban mérésügyi felülvizsgálatot kérhet az üzletszabályzatban leírtak szerint. A mérők leolvasását a szolgáltató havonta végzi el, a leolvasott adatok alapján elemezi az épületek hőfelhasználását, az adatokat a honlapján közéteszi.

 

Mi határozza meg a hőenergia árát?
A fogyasztók részére szolgáltatott hő ára hatósági ár, amelyet az árhatóság (Mór Városi Önkormányzat képviselő-testülete) rendeletben hirdet ki. A helyi önkormányzat a lakossági távhőszolgáltatás díját megállapító rendeletét olyan tartalommal adhatja ki, amelyről a Magyar Energiahivatal jogerős határozatban megállapította, hogy az megfelel a távhőszolgáltatási törvényben meghatározott követelményeknek.
A fűtési és melegvíz hődíj a szolgáltató által a távhő előállításához felhasznált földgáz, víz, a kazánházi és hőközponti villamos energia és technológiai anyagok költségéből, valamint környezetterhelési díjból, és energiaadókból áll. A hőenergia árát befolyásolja még a kazánházi energiaátalakítás hatásfoka és a hálózati veszteség.

A díj egy részét alapdíjként kell fizetni, így kisebb anyagi megtakarítást jelent a hőenergiával való takarékosság. Az egy díjtételes rendszer sokkal ösztönzőbb?
A közműszolgáltatások díjai Európában, de azon kívül is, általában kéttarifásak. A távfűtés kéttarifás díjában az alapdíj a szolgáltatáshoz szükséges berendezések és infrastruktúra fenntartási és működtetési költségeit fedezi – ez független a hőfelhasználás mértékétől. A másik tarifa a hődíj, ami a szolgáltató hőtermelési költségeire nyújt fedezetet. Az alapdíj-költség a fogyasztó által lekötött hőteljesítménytől (lakás, vagy épületfogyasztó fűtött légtérfogatával arányos a szükséges hőteljesítménnyel) a hőköltség a felhasznált hő mennyiségétől függ. Az egytarifás díj alkalmazása a szolgáltató részére rendkívül kockázatos, de a fogyasztó biztonsága szempontjából is kockázatos, mert nem ad garanciát a szolgáltató költségei megtérülésére, így kockázatossá válhat a működés és ez ellentétes a fogyasztók érdekeivel is.

 

Ki a radiátor és az épületben lévő csővezetékek tulajdonosa?
Lakóépületek esetében általában a lakóközösség és nem lakáscélú helyiségek használóinak (tulajdonosainak) osztatlan közös tulajdonát képezi. Ebből következik, hogy az épületen belüli valamennyi rendszer (csővezetékek, radiátorok, szerelvények, mérőeszközök, hőmennyiségmérők) üzemeltetése, karbantartása, javítása, felújítása, hitelesítése a tulajdonosok feladata és költsége. Ez a költséghányad nincs beépítve a távhő alapdíjába, ezért a MÓRHŐ Kft. az épületen és lakásokon belül végzett valamennyi javítási, felújítási tevékenységet csak vállalkozás formájában, ellenérték fejében, szabad kapacitása terhére tud vállalni. A számlát a megrendelőnek (társasház vagy lakás tulajdonosoknak) kell finanszírozni. A fűtési rendszer normál üzeméhez szükséges víz költségét a hődíj tartalmazza, az egyedi ürítések költségét az ürítést kérőnek kell viselnie. A társasházi, vagy szövetkezeti alapító okirat tartalmazza a fűtési- és használati melegvíz rendszer elemeinek a tulajdonviszonyát.

Vissza a lap elejére ->

 

 

Fűtési rendszerek szekunder oldali korszerűsítése

 

A távfűtési rendszer előnyei akkor érvényesülnek a legjobban, ha minden része – az önkormányzati tulajdonban lévő fűtőmű, távvezetékek, hőközpontok, az úgynevezett primer rendszer és a lakók (fogyasztók), társasházak tulajdonában lévő az épületen belüli alapvezetékek, strangelzárók, légtelenítők, radiátorok, radiátorszelepek, az úgynevezett szekunder rendszer nagyjából azonos műszaki szinten vannak. A távhőszolgáltatás előnyeinek kihasználása szempontjából a legfontosabb cél, hogy minél több fogyasztó mérhesse és szabályozhassa hőfogyasztását.
2010. január 01.-ig 105 db lakásban végeztettek el a fűtéskorszerűsítési munkálatokat, ami a lakás fűtésszabályzási korszerűsítését, egyedi mérésre való átállítását, strang szabályozók cseréjét jelenteti. Az egyedi mérésre való áttérés megvalósításával adataink szerint lakásonként akár 10-30 % -os fűtési költség megtakarítás tapasztalható.

Fűtéskorszerűsítés
A fűtési rendszer korszerűsítését épületgépész tervezővel kell megterveztetni, akinek feladata a MÓRHŐ Kft-vel az előírt egyeztetés A kivitelezést megbízható, jó szakemberekből álló, referenciákkal rendelkező vállalkozásokra szabad csak rábízni.
A lakások hőmérsékletének szabályozhatósága, valamint a hőenergiával való takarékoskodás lehetősége független az energiahordozótól.
A mérés szerinti elszámolás azt jelenti, hogy lehetősége nyílik a fogyasztónak a saját igényéhez, lehetőségéhez egyedileg igazítani a távfűtés költségét. A mérést követően a tervezett hőfelhasználásnál nagyobb hőfogyasztás magasabb összegű számlát, az alacsonyabb hőfelhasználás alacsonyabb összegű számlát eredményez.  A hőenergiával való gazdálkodás, takarékoskodás az egyén számláján a tárgyévet követő hődíjelszámolás benyújtását követően jelentkezik.
Mit tehet a lakóközösség annak érdekében, hogy a lehető legkevesebbet fizesse a távfűtésért?
A takarékosság legfontosabb tényezője az épületben lévő fűtési rendszer állapota. A jó műszaki állapotban levő fűtőberendezések, a jól szabályozható fűtőtestek a takarékoskodás előfeltételei. Az egyedi mérésre való áttérés előtt célszerű ezért megvizsgálni az épületben lévő központi fűtés elemeinek (radiátorok, radiátorszelepek, strang szabályozók, légtelenítők, stb.) állapotát.
Jó támpontot nyújt a vizsgálathoz az épület hőfelhasználásának ismerete is. Az épületek hőfogyasztási adatait a MÓRHŐ Kft. ügyfélszolgálatán kérhetik el az épületek – lépcsőházak közös képviselői, fogyasztói megbízottai. Ha az épület fogyasztása az összehasonlítás alapjául szolgáló hőfelhasználási mutatója (MJ/lm3) túl nagy (több év tekintetében magasabb, mint 220 MJ/lm3), akkor célszerű sürgősen beavatkozni.

Móron döntően egycsöves átkötő szakasz nélküli fűtési rendszerek találhatóak (Vámos köz, Dózsa Gy. u., Kodály u. panelépületei). Meghatározó még az egycsöves átkötőszakaszos fűtési rendszerek száma (Vértes út), valamint kevés számban kétcsöves fűtési rendszerek vannak (Garzonház, OTP lakások, Kodály u. „Kisgyóni” házai).

 

Egycsöves átkötő szakasz nélküli fűtési rendszer korszerűsítése
A legfontosabb teendő a jó minőségű, lehetőleg termosztatikus radiátorszelepek beépítése, átkötő szakaszok kialakítása, amit célszerű kiegészíteni elektronikus költségmegosztók felszerelésével, illetve az ezekkel végzett költségmegosztással. Fontos az egyedi felszálló vezetékek szabályozásának megoldása is differenciál(!) nyomáskülönbség szabályozók beépítésével. Fontos továbbá, hogy a szabályozás, méréssel párosuljon. A tervező előírhatja egyéb kiegészítő szerelvények beépítését, és szükség lehet a keringtető szivattyú cseréjére is, vagy a meglévő szivattyúk frekvencia-váltós hajtás átalakítására, ez utóbbi a távhőszolgáltató feladata.

Egycsöves átkötő szakaszos fűtési rendszer korszerűsítése
A legfontosabb teendő a jó minőségű, lehetőleg termosztatikus radiátorszelepek beépítése, amit célszerű kiegészíteni elektronikus költségmegosztók felszerelésével. Még nagyon fontos az egyedi felszálló vezeték szabályozásának megoldása is, lehetőség szerint differenciál nyomáskülönbség szabályozók beépítésével.
Fontos, hogy a szabályozás, méréssel párosuljon!

 

Kétcsöves fűtési rendszer korszerűsítése
Kétcsöves fűtési rendszerek esetén a legfontosabb, hogy a már elhasználódott fűtőtestszelepek helyére megbízható, jó minőségű termosztatikus radiátorszelepek, a strang szabályozók helyére dinamikus szabályzású szelepek kerüljenek beépítésre. A termosztatikus radiátorszelepekkel a helyiségek hőmérséklet-szabályozása is egyszerűbbé válik, ezek ugyanis önműködően tartják a beállított helyiség-hőmérsékleteket. Célszerű a korszerűsítés során elektronikus költségmegosztók felszerelése, és az ezekkel végzett fűtési hődíj megosztás.

Vissza a lap elejére ->

 

Távfűtési költségmegosztás

Általánosan a fűtési célú távhőszolgáltatás nyújtásához felhasznált primer energia mennyiségét épületenként méri a MÓRHŐ Kft., e mérés alapján készíti el a tárgyévet követő év február hónapjában az épületszintű hődíj elszámolás. A teljes épületre megállapítható díjak felosztási arányait a tulajdonosok határozhatják meg.

Költségmegosztás elve: azért kívánok fizetni, amit elfogyasztottam, ha kevesebbet fogyasztok, kevesebbet is szeretnék fizetni.
E cél elérésében adnak segítséget a fűtési költségek felosztását segítő műszaki megoldások, rendszerek.

Egyedi szabályozhatóság
Az energiafelhasználási szokások megváltoztatására csak akkor lehetősége a fogyasztóknak, ha lehetőségük van arra, hogy igényeik szerint befolyásolhassák energiafogyasztásukat. Ennek hiányában a fogyasztással arányos költségosztási rendszer csak elégedetlenséget és újabb problémákat eredményeznek.
A használati melegvíz esetében a helyzet rendkívül egyszerű, mindenki annyi meleg vizet engedhet a csapokon, amennyire szüksége van, s amit a melegvíz órán történő mérés alapján a számla ellenében megfizet.
A fűtési rendszer az esetek nagyobb részében sokkal problémásabb terület. A lakóhelyiségek fűtését a radiátorok hőleadása biztosítja. Egy távfűtéssel ellátott társasház lakója, ha radiátorainak hőleadásán változtatni szeretné, akkor egyetlen lehetősége a radiátoron átáramló víz mennyiségének változtatása. Azokban az épületekben, ahol ún. kétcsöves (a radiátorok egy csőpárra, úgynevezett strangra csatlakoznak vagy egycsöves, átkötőszakaszos (a strang csak egyetlen cső, a radiátor zárhatósága érdekében a radiátor előtt átkötő szakaszt építenek be) fűtési rendszer van, és a rendszerbe radiátorszelepeket is építettek, ott a szabályozás elvi lehetősége adott.
Mindenképpen szükséges, hogy a kézi szelepek üzembiztosak, működőképesek legyenek. Ha azonban a régi szelepek jelentős javítást igényelnek, végleg tönkrementek, vagy eleve hiányoznak, akkor mindenképpen ajánlatos termosztatikus radiátorszelepeket alkalmazni. Ezek a szelepek a beállított érték alapján folyamatos helyiséghőmérséklet-szabályozásra képesek, ami a fogyasztói beavatkozást igénylő kézi szelepek alkalmazásához képest lényegesen nagyobb energia megtakarításra ad lehetőséget.
A termosztatikus szelepek segítségével a világítás és főzés során keletkező, vagy a napsugárzásból bejutó, „ingyen” hő hasznosítása révén érhetünk el megtakarítást.

A költségek szerkezete
A távhőszolgáltatásért havonta fizetendő díj két alapvető tételből áll, az alapdíjból és a hődíjból –fűtési és használati melegvíz-. Az alapdíjat a lakások légtérfogatának arányában kell fizetni, a hődíj mért hőfogyasztással arányos.

Fűtési költségek felosztása
Móron a lakások fűtési hőfogyasztásának egyben való mérésére nincsen mód, csak az ún. költségosztó készülékek segítségével annak meghatározására, hogy az egyes fogyasztóra a hőközpont teljes fogyasztásának mekkora része jut. Adott időszakra vonatkozó fűtési költségek megosztásának elvi alapja az, hogy az időszak végén a radiátorokra felszerelt költségosztó készülékekről leolvasott mennyiségből a kiértékelés után megállapítják az egyes hőleadók fogyasztási részarányát. Végül a fogyasztások arányának felhasználásával oszthatók fel a költségek. A kiértékelés olyan tényezőket vesz figyelembe, mint a radiátor mérete, a radiátor és a költségosztó készülék kapcsolata és a méretezési helyiséghőmérséklet.
A költségosztó készülék azonban nem közvetlenül méri a radiátor által leadott energia mennyiségét. A készülékekről leolvasott, majd kiértékelt mennyiségek csak arányosak a fogyasztással. Egy lakás radiátorainak költségosztó készülékeiről nem lehet közvetlenül meghatározni a szóban forgó lakás fűtési energiafelhasználását. A fűtési költségosztás során egy-egy lakás radiátorainak leadott hőmennyiségét kell az épület összes hőfogyasztásához hasonlítani, ezért a korrekt költségosztás megvalósítása érdekében mindenképpen törekedni kell az épület minden radiátorának költségosztó készülékekkel való felszerelésére.

Sajnos azonban vannak olyan hőleadók a fűtési rendszerekben, amelyeket nem tudunk költségosztóval ellátni. Ilyenek pl. a fürdőszobákban használatos csőfűtőtestek, de ilyennek számítanak a helyiségeken át vezetett fűtési csövek is, melyek akkor is hőt adnak le, ha a radiátorokat teljesen lezárják. Az ezek által leadott hő mennyisége benne foglaltatik a hőközpontban mért mennyiségben.
A hődíj tulajdoni hányad alapú felosztási rendszeréről való áttéréskor azonban meglepetésként éri egyes lakások tulajdonosait, hogy lakásuk fűtési hőfogyasztása az eddigi, az épület összes fűtött légköbméterére vett átlaghoz képest jelentősen nagyobb, s ennek megfelelően fűtési költségei is megugranak. Pedig ez természetes jelenség. Vannak a környezetnek jobban kitett lakások – a saroklakások több falon át érintkeznek a külvilággal, a legfelső vagy legalsó szinten lévő lakások felülről, vagy alulról több nem fűtött térrel érintkeznek -, mint a közbülső emeletek lakásai. Ebből a szempontból halmozottan hátrányosnak számítanak pl. a legfelső emeleti saroklakások. De további különbségek oka lehet a nyílászárók réstömítettsége vagy a fogyasztói szokások is. Két azonos fekvésű lakásban a hőfogyasztás amiatt is eltérő lehet, hogy az egyiknél a rosszul tömített ablakok miatt jelentős ún. filtrációs hőveszteség lép fel. Vagy a szabályozhatóság lehetőségével jól élő fogyasztó az erre figyelmet nem fordító társával szemben számottevő megtakarítást érhet el. Ezzel szemben egyes lakások távhőköltségei csökkenni fognak már amiatt is, hogy védett, más lakások által körbevett fekvésük miatt fűtési hőigényük kisebb. A hődíjakban jelentkező különbségeknek és az ebből eredő feszültségeknek az enyhítésére korrekciós tényezőket szoktak használni.
Ez azonban nem feltétlenül szerencsés megoldás. Azokban a társasházi épületekben, ahol pl. egyedi gázfűtés és mérő van, a különféle lakások fűtési hőfogyasztása és az ebből eredő gázszámla összege között ugyanúgy többszörös különbségek lehetnek, mégsem jut eszébe senkinek, hogy a kedvezőtlen fekvésű lakások fűtési költségeit a kedvezőbb helyzetben lévők finanszírozzák. A korrekciós tényezők használatával kialakított kompenzációs rendszer azonban ezt jelenti, mert a fogyasztási arányokat úgy változtatja meg, hogy a nagyobb hőigényű lakások költségeit csökkenti, a kisebb fogyasztású lakásokét pedig növeli. A magasabb belső hőmérséklet fenntartása is többletfogyasztást okoz!
A költségosztó készülékeket nem célszerű minden hónapban leolvasni, csak a fűtési időszak végén egy alkalommal, mivel a költségviselési arányokat –a kiértékelés költségének optimalizálása érdekében- egyszer, a teljes fűtési időszakra célszerű meghatározni. Számlákat fizetni azonban minden hónapban kell. A lakás tulajdonosa számára ez utólagos befizetési kötelezettséget jelenthet, vagy azt, hogy többletbefizetését csak az elszámolás után kapja vissza.

A költségosztók működése
A költségosztó készüléket a radiátoron a megfelelő helyre fel kell szerelni. A mérés elve, hogy a készülék által mért érték a radiátoron átfolyt fűtővíz hőmérsékletéből és időtartamából számítja a fűtőtest fogyasztását. A készülék rögzítési helyét úgy választják meg, hogy az közelítőleg a radiátor közepes hőmérsékletét vehesse fel, így azt mondhatjuk, hogy a mérés a radiátor hőmérsékletével arányos. Ha valaki a radiátorszeleppel a radiátoron átáramló víz mennyiségét csökkentve ér el alacsonyabb hőmérsékletet lakása egy helyiségében, akkor adott radiátor belépő hőmérséklet mellett alacsonyabb kilépő, és ezzel együtt alacsonyabb közepes hőmérséklet alakul ki. Ennek hatására kisebb a számított felhasználás, ezzel végül is a takarékoskodás hatása megjelenik a költségosztásban. A fűtési szezon végén a költségosztást végző cég a készülékeket leolvassa.
A készülék akkor mér pontosan, ha a radiátor közepes hőmérsékletét érzékeli. Ennek érdekében igen gondosan kell megválasztani a költségosztó készülékek felszerelési helyét. A költségosztási rendszer bevezetése előtt célszerű a radiátorok méretének helyességét is ellenőriztetni. Tegyük fel, hogy egy helyiségben annak hőigényéhez mérten túlságosan nagy radiátort építettek be, és a radiátorszelep fojtása révén értük el, hogy a helyiség ne legyen túlfűtött. Ekkor az alacsony vízáram miatt a radiátornak csak a vezetékcsatlakozások felőli része vesz majd részt a hőleadásban. Az általános szabályok szerint a radiátor vízszintes méretének közepére felszerelt költségosztó ilyenkor nem a valós közepes hőmérsékletet fogja érzékelni, a szóban forgó radiátor részaránya a valósnál alacsonyabbnak fog mutatkozni.
Az efféle hátrányokat küszöbölik ki az elektronikus költségosztó készülékek, melyek közül egyesek a helyiséghőmérsékletet is regisztrálják a radiátor közepes hőmérséklete mellett. Ezt mindig egy érzékelő méri.

A fogyasztással arányos költségosztási rendszerre való áttérést gondos előkészítésnek kell megelőznie, mely magában foglalja a szekunder hőellátó rendszer felülvizsgálatát, a szükséges felújítási munkák elvégzését is!
Általánosságban elmondható, hogy a költségosztási rendszer csak jól működő fűtési rendszer esetében üzemeltethető sikeresen:

• meg kell oldani a fűtési rendszer hidraulikai beszabályozását,
• meg kell teremteni a radiátorok szabályozhatóságát,
• biztosítani kell, hogy minden helyiségben a megfelelő méretű radiátor legyen.

E szükséges mértékű felújításokat szakértő tervező tervei alapján kell megvalósítani. A fűtési költségosztó készülékeket minden lakásban fel kell szerelni, minden olyan hőleadóra, amely erre alkalmas.
Továbbá nem maradhat el a tulajdonosok alapos és mindenre kiterjedő tájékoztatása sem, hogy az első perctől kezdve tudatában lehessenek a rendszer bevezetésével rájuk váró változásoknak, s azokra idejében felkészülhessenek!

Vissza a lap elejére ->

 

Gázmotoros hőtermelés

 

Mi is a gázmotoros (kogenerációs) hőtermelés?
Egyidejű hőenergia- és villamos energia-termelés ugyanazon berendezésben, ugyanazon tüzelőanyagból. Kogenerációs technológia alkalmazása esetén a hőenergia alapigényét a kogenerációs berendezéssel elégítjük ki, természetesen kazánokkal kiegészítve a csúcsigény idejére. A megtermelt villamos energia helyben felhasználható, illetve értékesíthető az áramszolgáltatónak, aki továbbadja a saját hálózatán.

Mit eredményezett ez a fejlesztés?

• az Európai Unió környezetvédelmi előírásait is kielégítve csökken az erőművi széndioxid és nitrogénoxid kibocsátás, Mór és környéke levegője tisztábbá, egészségesebbé válik.
• a város számára döntő fontosságú, hogy a távfűtési szolgáltatás felhasználói kedvezőbb egységáron jutnak az erőműblokk által termelt hőenergiához, így távhődíjaik csillapítottan követik a gázárakat.